Üdvözöllek a blogomon, Kedves Látogató! Hajninak hívnak, Budapesten lakom, egy ügynökségnél dolgozom asszisztensként, hobbim a sport és az egészséges életmód. Ezt a blogot is ezen szabadidős tevékenységeimnek szeretném szentelni, persze néha-néha megfűszerezve személyes élményekkel, alapvetően ismeretterjesztő és tájékoztató jellegű bejegyzésekkel fogtok majd találkozni.
Az első bejegyzésnek nem lesz különösebben ismeretterjesztő jellege, ez most egy friss személyes élményről fog szólni, múltkor ugyanis egy hatalmasat estem kerékpárral. Ne gondoljatok semmi őrültségre, nem hegyekről zúgok le extrém-sportolóként, de diákkorom óta kedvenc sportom a triatlon és régóta kedvencem az országúti kerékpározás. Sajnos azonban olyan vékony kerekei vannak a biciklimnek, hogy egészen kis egyenetlenségek a talajon vagy egy nagyobb kő könnyen eltérítheti a pályájáról a kerekeket. Így történt ez velem is elég nagy sebességnél, és kicsúszott alólam a biciklim. Ami még nem is lett volna baj, de olyan szerencsétlenül értem földet, hogy gyakorlatilag szó szerint „beleharaptam” az aszfaltba. Három fogam is kitörött. A fogpótlás kezelés elhúzódott több hónapig. És most biztosan azt hiszed, hogy azóta fel sem ültem a nyeregbe. De tévedsz. Ami nem öl meg, az megerősít. Ezt régen az egyik edzőmtől hallottam gyakran. Nem szabad, hogy egy bukás elvegye a kedvünket valamitől, ami fontos számunkra. Azóta is szívesen ülök biciklire, bár vannak kedvenc útvonalaim, ahol tudom, hogy végig jó minőségű az aszfalt.
Hogy miért meséltem el ezt a történetet? Bízva abban, hogy talán némi inspirációt adhat ez másoknak is, legyen szó sportról, fogyókúráról, kötelezettségről – mindig lesznek buktatók. Nem szabad, hogy amiatt rosszul érezzük magunkat, mert valami rossz történt velünk. Fel kell állnunk és tovább menni előre az úon a céljaink elérése felé. Nehéz út ez, de egyszercsak a végére érünk. A lényeg a kitartás.
Az első bejegyzésnek nem lesz különösebben ismeretterjesztő jellege, ez most egy friss személyes élményről fog szólni, múltkor ugyanis egy hatalmasat estem kerékpárral. Ne gondoljatok semmi őrültségre, nem hegyekről zúgok le extrém-sportolóként, de diákkorom óta kedvenc sportom a triatlon és régóta kedvencem az országúti kerékpározás. Sajnos azonban olyan vékony kerekei vannak a biciklimnek, hogy egészen kis egyenetlenségek a talajon vagy egy nagyobb kő könnyen eltérítheti a pályájáról a kerekeket. Így történt ez velem is elég nagy sebességnél, és kicsúszott alólam a biciklim. Ami még nem is lett volna baj, de olyan szerencsétlenül értem földet, hogy gyakorlatilag szó szerint „beleharaptam” az aszfaltba. Három fogam is kitörött. A fogpótlás kezelés elhúzódott több hónapig. És most biztosan azt hiszed, hogy azóta fel sem ültem a nyeregbe. De tévedsz. Ami nem öl meg, az megerősít. Ezt régen az egyik edzőmtől hallottam gyakran. Nem szabad, hogy egy bukás elvegye a kedvünket valamitől, ami fontos számunkra. Azóta is szívesen ülök biciklire, bár vannak kedvenc útvonalaim, ahol tudom, hogy végig jó minőségű az aszfalt.
Hogy miért meséltem el ezt a történetet? Bízva abban, hogy talán némi inspirációt adhat ez másoknak is, legyen szó sportról, fogyókúráról, kötelezettségről – mindig lesznek buktatók. Nem szabad, hogy amiatt rosszul érezzük magunkat, mert valami rossz történt velünk. Fel kell állnunk és tovább menni előre az úon a céljaink elérése felé. Nehéz út ez, de egyszercsak a végére érünk. A lényeg a kitartás.
RSS Feed